Aki ismer tudjam szenvedélyesen szeretem a cipőket. Egy cipő boltban órákig tudom nézegetni őket, próbálgatni, csodálni a tükörben, hátha valamelyik szerelembe esik velem.

Igen velem,mert bizony ez olyan mint a szerelem. Meglátjuk egymást, szikrázunk - kell az na - és egymáséi leszünk. Aztán sokáig együtt megyünk mindenhová, élményeket szerzünk, míg idővel elkopik a sarka szerelem.

De vajon így van ez akkor is ha cipőt kapunk és a szikrát más akarja lobbantani szívünkben ?

Aznap még nem tudtam , hogy egy új szépség fog a birtokomba kerülni, pont ugyanúgy keltem fe,l mint máskor.( Annyi különbséggel hogy, kéthetes pihenőmet töltöm, mert új munkahelyemen csak később kezdek, de ezt majd egy másik bejegyzésben elmesélem. )

Laza fehér sortot vettem fel , a lapos kis ezüst espadrilles cipőmhöz pont passzolt a szintén ezüst táskám. Piros rúzs dukál a szerkóhoz, bár közelebb vagyok a 40-hez, mint a 35-höz (haha) , bepattantam az autómba, hogy elmenjek a lányomért. Talán a feltűnő rúzs, vagy inkább a kisugárzásom tette , de balról egy ezüstszürke autóból, mosolyogva átszóltak, álljak félre egy picit. Ó én bátor és egyben naív, de leálltam.

Nos és itt álljunk meg egy pillanatra. A6 Audiból kipattanó, akcentussal beszélő , telefonját kezelni nem igazán tudó urakkal hááát nem biztos , hogy szabad szóba állni. Ugye?

De én balga szóba álltam, megadtam a számomat- vagy bocs inkább beírtam a telefonjába, mondom nem tudta kezelni az okostelót , - és tovább haladtam. Ezek után felgyorsultak az események. Délután találkoztunk, és egy kis fagyizás után már egy cipőboltban nézegettük a lábbeliket. A pénztárnál pedig elegánsan azt mondta:

-Ezt tőlem kapod! :-)

A mennyországban éreztem magam, ÉN egy idegentől CIPŐt kapok. Eme örömömnek hangot is adtam többször, had érezze mennyire odáig vagyok. Nos ezt nem kellett volna, mert onnantól kezdve ennek a fene nagy örömnek ára volt. Újabb találkozás ami már egyben randi, érdekes felismerés, most már nem is tetszik annyira az úr. Erőszakosan nyomul a vacsora végén, hogy keressünk egy szállást ( ? ), aztán szerencsére ez nem sikerül, hazavitt.

Azt gondoltam itt vége, majd jól letiltom a számát. Újabb könyörgés a blokkolt sms-ben,-minek nézem meg - találkozzunk, mert  nagyon tetszem, stílusom van- naná, mondom nem vagyok fiatal még jó hogy van stílusom- elmegyek, majd fejvesztve menekülök amikor meglátom azt kis görbe hátát, az egyszerű pólójában és a Tommy Hilfiger cipőjében.

Bár ne kaptam volna cipőt, és lettem volna óvatosabb, mert mindennek ára van!

 

Megosztás a facebookon